Ezüstmánia
Ebben az időben kizárólag a hagyományos fekete-fehér technológia foglalkoztatott, különös tekintettel a laborálásra. Leginkább Ilford PanF+ filmre készítettem tájképeimet, eleinte fix, majd változtatható gradációjú papírra nagyítottam (kizárólag baritáltra, szárításukhoz dobszárítót szereztem be; a legtöbbet pedig kénszínezéssel be is barnítottam, innen az ezüstszulfid elnevezés, melyet gyakran szerepeltettem akkor weblapomon). 2005-ben megint olyan galériát készítettem, melyben csak a kedvenc képeim (szám szerint 12) szerepeltek. Ezeket már papírképről szkenneltem, igazán jól néztek ki monitoron is. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a keresőoptimalizálás (SEO) is, szerettem volna a Google találati listáján az elsők között szerepelni bizonyos kulcsszavakra. Ehhez folyamatosan alakítgattam az oldalt, illetve a keresőkérdések ellenőrzéséhez szükséges kódokat helyeztem el 
benne. Idővel a képek száma bővült, ezeket azonban már csak negatívról szkenneltem, így nem voltak túl nagyok (hosszabbik oldaluk 350 pixel, nagyítani nem lehetett). Összesen 70 kép került így a galériába. A honlap később új funkciókkal bővült: egy űrlap segítségével háttérképet lehetett kérni (és egyben feliratkozni hírlevelemre -ezekből a hírlevelekből azonban sosem lett semmi, csak ijesztgettem vele a látogatókat), az űrlap mögött azonban én ültem és küldözgettem a képeket, nem volt túl hatékony megoldás. Mivel saját rendszert nem tudtam építeni, regisztráltam egy képeslapküldő szolgáltatásra is (http://borbalazs.kepeslap.com/). Ezzel kapcsolatban érdekességképpen megemlítem, hogy jó pár éve megkerestek egy olyan lehetőséggel, mely szerint felvételeimből Interneten képeslapot rendelhetnek, de azokat nem elektronikusan küldik el, hanem kinyomtatva, postai úton (én pedig majd részesülök a haszonból -persze a koncepció különös módon nem működött). S ha már itt járunk elmondom, hogy több galériában is próbálták már értékesíteni a 
képeimet, de nem sok sikerrel(igaz, hogy szemtelenül drágán adták) -tehát aki azt gondolja, hogy anyagilag megéri ilyen képeket készíteni, azt most ki kell ábrándítanom (sőt, nagyon sokba kerül annak, aki ezt a hobbit választja). Ingyen viszont nagyon szívesen viszik (vinnék) őket cikkekhez, könyvborítóra stb. De térjünk vissza a honlapokhoz. 2006 őszén jutottak eszembe újra a színes diáim, hiszen azt leszámítva, hogy nem fekete-fehérek, azért egész jó felvételek is vannak köztük, ráadásul a legtöbb kellemes emlék lenyomata számomra (így lehet, hogy más számára meg teljesen közömbösek; ez a veszély mindig fennáll, mikor a fotós saját maga válogatja képeit: gyakran fordul elő, hogy valaki egy számomra érdektelen fényképembe szeret bele -ezért nem járható út, ha csak néhány kedvenc fotómat teszem közzé virtuális galériámban, már amennyiben mások számára is szeretnék valamiféle -pozitív- élményt nyújtani). Történt tehát, hogy digitális fényképezőgéppel lerepróztam a diákat (szkennelni túl sok idő lett volna) és készítettem számukra is egy honlapot. Itt eredetileg csak néhány kép 
szerepelt, a természetfotózásról szóló írásokkal, de később átvette helyüket a galéria. Több, mint száz kép került fel, hosszabbik oldaluk 500 pixeles volt, tehát a bélyegképeket ki lehetett nagyítani, minden nagy kép külön HTML oldalt kapott (ezt a statikus galériát le lehetett volna generáltatni valamilyen szoftverrel is, de nem találtam megfelelőt a nem fizetős kategóriában). Az oldal a látogatók között nagy tetszést aratott (itt is lehetett kérni háttérképeket), én azonban már kevésbé éreztem hozzám közelállónak a színes felvételeket, ezért mára a weboldal ebben a formájában meg is szűnt (sőt, az Eplaneten már nem is lehet ingyen tárhelyet kérni, de mikor törölték a regisztrációkat, voltak olyan szívesek és átirányították a címet -erre azért volt szükség, mert ma is érkezik napi néhány látogató innen). A most fent lévő oldal ugyan már nem olyan hatékony mint régebben (évekig a második helyen szerepel a Google-ben "természetfotó(k)" kulcsszóra), de még egy darabig biztosan nem szüntetem meg. Ugyanez a helyzet a fentebb említett web.t-online.hu/bfoto-val is -ma már kevés lenne a 10 Megabyte, mely csak statikus honlapokhoz megfelelő. Ezek a weblapok főleg azért voltak jelentősek számomra, mert fénykorukban napi 20-40 egyedi látogatót hoztak (és többségében releváns látogatókat, kik utána végignézték a képeket), így segítségükkel viszonylag sok embernek meg tudtam mutatni a számomra kedves képeket.